A helyszín Athén, de nem a híres görög nagyváros, hanem egy kisebb amerikai város, ami már önmagában is érdekes. Itt történt ugyanis, hogy egy, a fáját nagyon szerető ezredes önmagának adományozta a fáját.
A fa történetének legkorábbi ismert leírása az Athens Weekly Banner 1890. augusztus 12-i számában megjelent “Deed to Itself” című címlapcikkből származik. A cikk kifejti, hogy a fa William Henry Jackson ezredes birtokán állt. William Jackson James Jackson fia volt, aki az amerikai forradalom katonája, kongresszusi képviselő, amerikai szenátor és Georgia állam kormányzója volt amúgy. W.H. Jackson nagyon beleszeretett ebbe a fába, egyesek szerint azért, mert itt nőtt fel, azonban sokan úgy vélik, hogy valójában nem is a fa mellett nőtt fel, csak azután ragaszkodott ennyire hozzá, hogy elhatározta, hogy megvédi. Mindennek az oka tulajdonképpen ismeretlen. A szándékai azért is maradtak rejtélyesek, mert az egyetlen dokumentáció erről a történetről a fentebb említett cikk, amelyben az ezredes az alábbiakat írta:
„‘I, H. W. JACKSON, OF THE COUNTY OF CLARKE, OF THE ONE PART, AND THE OAK TREE… OF THE COUNTY OF CLARKE, OF THE OTHER PART: WITNESSED, THAT THE SAID W. H. JACKSON FOR AND IN CONSIDERATION OF THE GREAT AFFECTION WHICH HE BEARS SAID TREE, AND HIS GREAT DESIRE TO SEE IT PROTECTED HAS CONVEYED, AND BY THESE PRESENTS DO CONVEY UNTO THE SAID OAK TREE ENTIRE POSSESSION OF ITSELF AND OF ALL LAND WITHIN EIGHT FEET OF IT ON ALL SIDES.’”
Ahogy telt az idő, az önmagát birtokló fa története széles körben ismert lett, és egyre inkább tényként tálalták. Azonban érdekes, hogy csak egyetlen személy – az eredeti cikk névtelen szerzője – állította valaha is, hogy látta Jackson okiratát a fáról. Emiatt a legtöbb történész beismeri, hogy az okirat már rég elveszett vagy megsemmisült – ha egyáltalán létezett is valaha. Amúgy is, ha szigorúan nézzük, akkor egy ilyen okiratnak nem is lenne jogi hatása. A szokásjog szerint egy vagyontárgy címzettjének rendelkeznie kell az átvételhez szükséges jogképességgel, és a vagyontárgyat át kell adni – és a címzettnek el kell fogadnia -, mindkettő lehetetlen egy fa számára, mivel nem jogi személy (és átvenni se nagyon tud semmit).
Mindenesetre a város közössége és vezetése egyszerűen elfogadta ezt a tényt, mert igazából senkinek sem volt ellenvetése arra, hogy valaki a saját földjéből egy kicsit egy fának adjon. Ahogy a történet pedig lassan elhíresült, a város úgy döntött, hogy tiszteletben tartják az ezredes akaratát, és a fát valóban önmaga birtokosának tekintik. A fa így biztonságban volt, épp ahogy az ezredes szerette volna.
Azonban a történetnek itt még nincs vége, ugyanis a fa 1942—ben, egy nagy vihar alkalmával kidőlt. A fa rossz állapota már évek óta ismert volt, és egy beszámoló szerint a fa már évekkel az összeomlása előtt elpusztult, a gyökérrothadás miatt. A fa több mint 30 méter magas volt, és a becslések szerint 150-400 éves lehetett, amikor kidőlt. Az eredeti fa elpusztulása után a kis telek négy évig üresen állt. Aztán egy kisfiú, Dan Magill, az Athens Junior Ladies Garden Club tagjának, Elizabeth Magill fia javasolta, hogy édesanyja klubja keressen a fa helyére egy utódot. Az eredeti fa makkjaiból ugyanis több athéni is nevelt kis facsemetéket otthon. Végül aztán Jack Watson kapitány udvarán növekedő, 1,5 méter magas példányt tartották a legjobb jelöltnek az átültetésre. Az akció sikeres volt, átültetéshez 0,91 méterre visszavágott új fa nagyon jól érezte magát az új helyén. Ezt a fát, ha talán ez jogilag nem is lehetséges, de köznyelv az eredeti fa teljes jogú örökösének tekintik. Ezért néha úgy is emlegetik, mint „Az önmagát birtokló fa fia”, vagy csak úgy, mint az ősét. A fa a mai napig él, Junior Ladies Garden Club gondozza az újraültetés óta. Így történt tehát, hogy egy fa önamaga birtokosává vált.
Érdekes módon nem ez az egyetlen fa, amely önmaga birtokosa. Van egy másik is, amely szinte azonos jogokkal rendelkezik Eufaulában, Alabama államban, az Egyesült Államokban. Egy hasonló történetben ez a tölgyfa 1936. április 9-én kapta meg a jogi tulajdonjogot magának, a “Csak Isten teremthet fát” felirattal. Hasonlóképpen, a fa 1961. április 9-én egy viharban kidőlt, és tíz nappal később egy másik fa került a helyére.
Forrás: Indie88, Visitathensga, Wikipedia
