Kezdjük mindjárt a rossz hírrel: a flamingó eredetileg nem rózsaszín. Legalábbis a születésekor biztosan nem. A fiatal flamingók szürke-fehér színű tollakkal jönnek világra, és rózsaszínes árnyalatuk csak azután alakul ki, hogy belevetik magukat a sós tengeri garnélarákokból és kék-zöld algákból álló étrendbe – olyan táplálékba, amely egyébként valószínűleg más állatokat meg is ölne.

“A flamingók általában barátságtalan, viszonylag elszigetelt, vizes élőhelyeken élnek – olyan lúgos tavakban, amelyek akár az emberi húst is leéghetik a csontokról. Ezekben a vizekben azonban olyan kiaknázatlan táplálékforrások találhatók, mint a rákfélék, cianobaktériumok és diatóma algák. Ezek mindegyike veszélyes lehet sok más állatra, mivel karotinoidoknak nevezett mérgező vegyi anyagokat tartalmaznak” – magyarázza Dr. Paul Rose, az Exeteri Egyetem zoológusa.

Hogyan képesek tehát a flamingók megenni ezeket az ételeket anélkül, hogy komolyan megbetegednének? Speciális anyagcseréjüknek köszönhetően a madarak képesek feldolgozni ezeket a káros vegyi anyagokat a májukban, funkcionális összetevőkre és pigmentekre bontva azokat. Végül ezek a pigmentek festik meg a flamingók tollazatát – és ez még nem minden.

“A bőrük, a nyálkahártyájuk, a tojássárgájuk, sőt a zsírjuk is rózsaszínűre és hasonló, narancsszínűre színeződik” – mondja Rose. “Azt is érdemes megjegyezni, hogy ez csak rózsaszín pigmentekkel működik – nem lehet például kék ételfestékkel etetni egy flamingót, és reménykedni abban, hogy égkékké válik!”

Érdekes, hogy bár a flamingók rózsaszínű színe elsősorban táplálkozásuk mellékterméke, a párzási időszakban különleges jelentőséget kap a színük.

“Flamingóként minél rózsaszínűbb vagy, annál egészségesebb és „jobb minőségű” vagy – ez ugyanis egyenes tükörképe annak, hogy mennyire vagy jó a táplálékszerzésben. Ezt pedig arra használhatod, hogy udvarlási rituáléban vonzd magadhoz a társadat” – mondja Rose.

Azonban a párzás, és a tojások kikelése után érdekes dolog történik. A kikelés után a fióka 5-12 napig marad a fészekaljban. Ez idő alatt a fióka a szülők felső emésztőrendszeréből származó, terméstejnek nevezett táplálékot kap. (Hasonló tulajdonsággal rendelkeznek a galambok, és bizonyos pingvinek.) A hímek és a nőstények is etethetik így a fiókát, és még azok a flamingók is képesek nevelő-táplálóként működni, akik nem a szülők. Az éhes fióka kolduló hangja ugyanis serkenti a „tej” kiválasztását. Miközben a szülők ezt a „tejet” adják a fiókáknak, azok elvesztik a színüket – olyannyira, hogy tollazatuk halvány rózsaszínűvé vagy fehérré válik, ugyanis a táplálék egy része nem megy végig az emésztőrendszerükön, így a színért felelős pigment kiválasztódás sem mehet végbe. A szülők végül visszanyerik ezt a színt, amint a fiókák önállóvá válnak és önállóan esznek.

A flamingókon tehát tökéletesen látszódik, hogy a születésük után milyen sokat áldoznak fel a fiókákért a saját táplálékukból, a saját „rózsaszínjükből”…

Forrás: BBC Science, San Diego Zoo