Egy zene- és tudománykedvelő Youtuber felfedezte, hogy egyes madarakkal képesekek lehetünk digitális adatokat tárolni és előhívni. Tesztként egy madárról készült PNG-vázlatot alakított át hanghullámformává, majd megpróbálta azt beágyazni azt egy fiatal seregély memóriájába, hogy az aztán később képként előhívható legyen. Benn Jordan erről a “bravúrról “technológiáról videót készített, amelyet a YouTube-on osztott meg, és számításai szerint a madár alapú adatátviteli rendszer körülbelül 2 MB/s adatátviteli sebességre lehet képes. Bár a sebességre vonatkozó állítás mögött határozottan van néhány fenntartás, ez mindenképpen egy új fajtája a felhőbe való feltöltésnek…

Rövidre fogva a történetet, mivel az énekesmadarak rendelkeznek az állatvilág egyik legjobban fejlett hangképző képességével, így ők voltak az ideális választás erre a projektre. Az énekesmadarak egyik sajátossága a légcső és a hörgők találkozásánál található alsó gégefő. Ezt egymástól függetlenül vezérelt izomcsoportok képesek alakítani, hogy így rendkívüli tartományt le tudjon fedni az éneklésében. A gégefő kétoldali felépítése miatt még fázis- és hulláminterferencia-hatások is lehetségesek.

Illetve a projektbe résztvevő konkrét madár is különleges volt. Ugyanis ő sajnos korán elhagyta a fészket, és az út szélén találták meg fiókaként. Korai elhagyatottsága vélhetően amúgy annak köszönhető, hogy otthona egy forgalmas vasúti pálya mellett volt.

Mivel a fiatal énekesmadarak utánzással tanulják meg a hangjukat, minden fiatal fióka egy „üres vászon”. Mivel ennek a fiókának nem voltak madár szülei, az ember által nevelt seregély még fogékonyabb volt az “idegen” hanghullámformákra – például a különböző gépek és csipogások hangjainak tanulására.

A kísérlet igazából egyszerű volt: Készült egy egyszerű PNG-kép egy madárról, egy egyszerű vonalrajz. Ezt az alakzatot aztán egy spektrális szintetizátorba helyezték, és hanghullámokká alakították. Így képes volt hallhatóan “lejátszani egy képet” a seregélynek.

Ezután a hangot többször lejátszották a hangot a madárnak, látszólag talán sikertelenül. Ezután egy nap után kielemezték a hangokat, amelyeket a madár kiadott magából a nap folyamán, és érdekes dolgot találtak benne:

Ha a felvett hangokat visszatették egy hanghullám elemző szoftverbe, akkor vizuálisan egy jól kivehető kis madárforma jelent meg. Ami azt jelentette, hogy a madár megtanulta a hangfájlt, és felismerhetően vissza is tudta játszani azt.

“Ez a kismadár sikeresen megtanulta és utánozta a hangot pontosan abban a frekvenciatartományban, amelyben hallotta, és ezzel mintegy 176 kilobájt tömörítetlen információt továbbított” – mondja a Youtuber.  “Elméletileg, ha ez egy 10:1 adattömörítési arányt használó hangfájl-átviteli protokoll lenne, ez másodpercenként közel 2 megabájtnyi információ. Bár nyilván, ebben rengeteg fenntartás és korlátozás van, az a ötlet, hogy felállíthatsz egy hangszórót az udvarodon, és elképzelhető, hogy bármilyen mennyiségű adatot tárolhatsz énekesmadarakban, őrületes.”

Valóban elképesztő, hogy gyakorlatilag “be lehet szkennelni egy képet”, majd hanghullámok segítségével reprodukálni, de nyilván azért még messze áll ez a rendszer a valódi „adatátviteltől” …

Forrás: Benn Jordan, Tom’s Hardware