Egy népszerű elmélet szerint az ókori Rómában használt ló fenekének mérete határozta meg a NASA űrsikló rakétahajtóműveinek méretét.

Bár a történet nincs hivatalosan megerősítve, de érdekes módja annak, hogy elgondolkodjunk a az ok-okozat függőségekről és a technológiai bezártságról.

Kezdjük az 1970-es évek elején: Amikor a NASA rakétahajtóműveket fejlesztett ki az új űrsikló projekt számára, többek között meg kellett terveznie, hogyan rakéták hogyan jutnak el a gyártótól, a Thiokoltól (Utah) Floridába, a kilövőhelyre.

A rakétáknak ezt az utat vasúton kellett megtennie, mivel a rakéták méretei és súlya miatt sem a közúti, sem pedig a légi szállítás nem lett volna lehetséges. Ezért maradt a vasúti szállítás, amely egy, már meglévő rendszer volt, tehát a sínpályák, hidak, alagutak méretei adottak voltak, csak azt kellett biztosítani, hogy a szerelvény az útnak minden egyes részén elfér. Ehhez tehát meg kellett győződni arról, hogy a rakéták átférnek az egyik -szó szerint- legszűkebb keresztmetszetű részén, egy bizonyos méretű alagúton.

Az Amerikában szokásos vasúti nyomtáv 4 láb 8,5 hüvelyk (143.51 cm), és ennek megfelelően az útvonal legkisebb alagútjai nem voltak ennél sokkal nagyobbak, mivel a vasúti közlekedésben használt szerelvények általában nem lógnak jelentősen túl ezen a méreten.

De felmerül a kérdés, hogy miért pont ez a nyomtáv volt használatos?

A nyomtávot Amerikában, az 1800-as évek közepén határozták meg, amikor az egész országot átszelő síneket fektették le. A méret eredete a felhasznált angol építési technikákból következett, Angliában ugyanis ez volt az elterjedt nyomtáv. Mivel az angol rendszer mérete ez volt, ezt hozták át Amerikába is.

De miért ez volt az elterjedt Angliában? 

Az angol vasúti rendszer azért ezt a nyomtávot használta, mert az ország villamosvasúti pályáinak alapján épült. A villamosvasút pedig azért ezt a nyomtávot használta, mert ez volt az elterjedt a lovaskocsik között, és mivel sok infrastruktúrát közösen vettek igénybe, logikus volt ugyanazt a méretet használni.  Ez a méret pedig a lovaskocsiknál azért volt standard, mert a szekerek az útban kialakult egyenletes barázdákra támaszkodtak.

És itt jön a kapcsolat az ókori Rómával.

Az angol utak eredete a római mérnökök munkáihoz nyúlik vissza, amely a szekérkerekek számára készített barázdákat, így könnyítve a haladást. A barázdák nyomtávai azonosak voltak, hogy egy szekérrel bárhol lehessen közlekedni.

És vajon a római mérnökök miért pont ezt a méretet használták? Mi határozta meg a szekerek eredeti szélességét? 

Nyílván a lehető legkeskenyebb nyomtávot szerették volna használni, azonban a szekereket általában lovak húzták, jellemzően két ló, egymás mellett. A lovak legszélesebb testrésze pedig a hátsójuk volt, így ezeknek kellett egymás mellett elférnie. Ez pedig nagyjából 4 láb 8,5 hüvelyk volt, így tehát rövidesen elterjedt ez a méret a szekérépítők, majd pedig az útépítők között is, és ezt kezdték el általánosan használni…

…és (látszólag) befolyásolták az űrsikló rakéták méreteit 1000 évvel később.