Honnan jön a koktél szó?

A “koktél” szó először 1798-ban jelent meg a nyomtatott sajtóban a londoni Morning Post and Gazetteer lapjain, az akkori miniszterelnök, William Pitt szatirikus megjegyzésében. Ezt követte 1803-ban, amikor a “koktél” a The Farmer’s Cabinet című amerikai mezőgazdasági újságban jelent meg.

Senki sem tudja, honnan származik a szó, bár eredetileg csak egyfajta kevert italra vonatkozott, ma már a kevert italok általános gyűjtőfogalma. Az alábbi elméletek léteznek az eredetéről, lássuk tehát a kevésbé valósínűtől a legvalószínűbbig.

1. Egy azték nemes egyszer megparancsolta a lányának, Xochitl hercegnőnek (nagyjából így írják, az egyes írásmódok különböznek…), hogy szolgáljon fel egy kevert italt egy vendégnek. A neve bekerült a nyelvbe, és ezért a nevének a fonetikus változtata, a “cocktail” azonosult az italkeveréssel.

2. Betsy Flanagan, egy fogadós az amerikai forradalom idején ellopta a szomszéd csirkéit, hogy felszolgálhassa őket néhány francia katonának, akik az amerikai oldalon harcoltak. A farkukból származó tollakkal díszítette az italukat, mire a katonák francia nyelven azt kiáltották: “Vive le cock-tail”.

3. A szó a nyugat-afrikai ’kaketal’ szóból származik, ami skorpiót jelent, amelynek, akárcsak a koktélnak, a farkában van egy fullánk.

4. A cock-ale egy régi angol sör volt, fűszerezve, amelybe őrölt vörös kakast kevertek – a szót más italokra is alkalmazták (amelyek sem sört, sem kakast nem tartalmaztak), és kapott egy “t” betűt.

5. Egy mexikói kocsmában angol tengerészek észrevették, hogy a kevert italokat a cola de gallo, angolul “cock-tail” (kakasfark) nevű növény gyökerével keverik, a tengerészek aztán a nevet Angliába, majd onnan az Egyesült Államokba is elhozták.

6. A coquetel egy bordeaux-i kevert ital elnevezése volt, amely miatt Amerikában hamarosan az összes kevert ital “koktél” lett.

7. A Coquetier franciául a tojáspoharat jelenti, azt az edényt, amelyben a keserű italokról elhíresült Antoine-Amedée Peychaud elkészítette keverékeit. Az angol-amerikai kiejtés hamarosan “cocktail”-t csinált belőle.

8. Néhány régi kocsmában a szeszesital-hordókból származó utolsó szeszesital-maradékot, az úgynevezett cock-tailings-t összedobálták és olcsón eladták az ivóknak, akik aztán “cock-tailing”-nek hívták őket, amit később cocktail-ra rövidítettek.

9. Végül pedig a legvalószínűbb eredet-történet, a lovak farkaival: A 17. században a “kakasfarok – cocktail” kifejezést a kakas-szerű farokkal rendelkező állatokra használták, különösen a vágott farkú lovakra. A kocsis lovak és a vadászlovak farkát gyakorlati okokból gyakran levágták, hogy azok ne akadjanak be, gubancolódjanak össze. A főleg gazdagabbak által tartott, versenyzésre használt telivéreknek azonban nem vágták a farkaikat. A többi lóval ellentétben a telivéreknek nem volt „kakas” farkuk, így amikor egy közönséges lovat beneveztek egy versenyre, a kakasfarka egyből feltűnő volt mindenkinek. A felháborodás oka pedig nem csak a farok, hanem a telivérek kitenyésztésében elterjedt sznobizmus is volt, ugyanis a telivérek mindig kiváló vérvonalak egyenes tagjai voltak. Ezzel ellentétben a gyakorlati célra használt lovakat gyakran össze-vissza keverték, hogy az adott célra (kocsihúzás, vadászat stb.) a legjobb tulajdonságú lovat kapják. Így ezek kevert fajtájú és vérvonalú lovak voltak, és rendszerint ilyen kakas farokra voltak vágva, így a „cocktail – kakasfarok” és a kevertség hamar összemosódott, sőt a „cocktail” egyfajta gúnynév is lett, amilyen a magyarban a korcs, vagy a játszótéri keverék. Amikor pedig az alkoholokat elkezdték keverni, akkor a tiszta, jó minőségű alkoholok hasonlóan sznob kedvelői a lovak világából már megszokott gúnynévvel illették a szerintük értéktelen keveréket: „Cocktail”, mivel ekkoriban a bárok és tavernák látogatói általában otthonosan mozogtak a lovak világában. A koktél tehát nem csak egy kevert lovat, hanem egy kevert italt is jelenteni kezdett.

Ezek közül a teóriák közül, egyik sincs megerősítve, ami azonban biztos, hogy a koktél születésnapját május 13-án ünnepeljük, köszönhetően egy olvasónak, aki egy másik korai lapnak, a The Balance and Columbian Repository-nak írt, és arról érdeklődött, hogy mit jelent a szó egy cikkben. A szerkesztő 1806. május 13-án az első ismert definícióval válaszolt: “A cock-tail tehát egy bármilyen szeszes italból, cukorból, vízből és keserű italokból álló serkentő ital, amelyet közönségesen „bittered sling”-nek neveznek, és állítólag kiváló választás, mivel a szívet lágyabbá és merészebbé teszi, ugyanakkor a fejet is megzavarja. Azt is mondják, hogy nagy hasznát veszi egy demokratikus jelöltnek: mert ha valaki egy pohárral lenyel belőle, kész bármi mást is lenyelni.”