Sok népszerű karácsonyi hagyomány között az egyik legnépszerűbb az ajándékozás. Az ajándékozás olyan széles körben ünnepelt esemény a nyugati világban, hogy hatalmas iparágak nőttek fel körülötte – minden évben fontok, eurók és dollárok milliárdjai mennek el olyan termékek megalkotására, marketingjére és terjesztésére, amelyeket az emberek megvásárolhatnak egymásnak, hogy az ajándékozással teljes lehessen az ünnep.

De mégis honnan ered a karácsonyi ajándékozás?

Kezdjük az elejéről. A karácsony a legelterjedtebb felfogás szerint a keresztények ünnepe, amelynek során Jézus születését ünnepeljük. Bár ma már sokan, akik nem hisznek ebben, a vallási részét kihagyják az ünnepből, de a karácsony a történelem során mélyen összeforrt a keresztény hittel. Az ünnep azonban nem kizárólagos a kereszténység számára, több vallás is hasonló szokásokkal ünnepli az év végét, például a zsidó Hanuka fényünnep vagy a hindu Pancha Ganapati ünnepe Ganesha tiszteletére.

Sok keresztény (vagy a Biblia releváns részét ismerő) számára a leglogikusabb magyarázat az ajándékozás eredetére a karácsonyi történetben megjelenő bölcsek. Ők ugyanis ajándékokat hoztak az újszülöttnek, Jézusnak, és joggal gondolhatnánk, hogy ez a példamutatás került beépítésre a keresztény vallásba.

Ez azonban két okból is valószínűleg helytelen. Először is, a történetben megjelenő keleti tudósok legfőbb oka az ajándékozásra az volt, hogy az újszülöttben egy királyt tiszteltek, akihez ha látogatóba mentek, akkor ebben az időben egyfajta protokoll volt ajándékot vinni.

A másik ok pedig az, hogy az ajándékozás hagyománya jóval régebre mutat vissza, mint Jézus születése, gyökerei az ókori rómaiak ünnepeiből erednek. Leginkább a Saturnalia ünnepéhez köthető (a téli napforduló idején), ahol hálát adtak a mezőgazdasági isten, Szaturnusz által nyújtott bőségnek.

Az eredetileg december 17-én ünnepelt Saturnalia először három, majd végül hét napra bővült. Az időpontot a téli vetési időszakhoz kötik, amely a modern Olaszországban októbertől januárig változik.

Az ünnepség december 17. és 23. között zajlott, áldozással és nyilvános lakomával. Szintén az ünnep része volt a zártkörű ajándékozás, folyamatos buli és vad hangulat, ahol egy rövid időre a társadalmi elnyomás is megszűnt. Ezen az ünnepen sok esetben a rabszolgákat is egyenrangúnak tekintették gazdáikkal, és valamennyire a szólásszabadságot elfogadták.

Az ajándékcsere napját Sigillaria néven ismerték, és december 19-én volt. Tualjdonképpen úgy alakult ki, hogy az emberek egymást szórkoztani szerették volna, és ehhez elkezdtek tárgyakat is beszerezni. Mivel az értékes ajándékok ellentmondtak az évszak szellemének, a rómaiak szerényebb tárgyakat ajándékoztak, például gyertyákat és szezonális figurákat, amelyek célja a többi vendég szórakoztatása vagy megrémítése volt. A korabeli etikett azt diktálta, hogy minél alantasabb az ajándék, az annál erősebb a baráti kötelék. Ráadásul egyes urak gyakran “sigillarciumnak” nevezett hálapénzt adtak dolgozóiknak vagy alkalmazottiaknak, hogy segítsenek nekik ajándékaik megvásárlásában.

A Római Birodalom számos kultikusabb fesztiváljával ellentétben a szaturnáliát a naptári év végén Róma minden területén széles körben ünnepelték. Gondtalan hangulatának, bőkezű ajándékozásának és pazar mulatságainak köszönhetően nagyon kedvelt fesztivál volt kultúrától, osrzágtól és vallástól függetlenül, és ezért az emberek kevésbé voltak hajlandók feladni, mint néphagyományt. Ez sokkal nehezebbé tette az eltörlését, amikor a vallási status quo megváltozott a Római Birodalomban. Mert közben a kereszténység lett az államvallás.

Konstantin császár keresztény hitre térítése i.sz. 312-ben a pogány ünnepek végének kezdetét jelezte a Birodalomban, de a korai vallási vezetők nem tilthatták be egyszerűen a népszerű szaturnáliákat, mert ennek nagyon rossz morális hatása lett volna. Ehelyett a fesztivál számos vonását felhasználták, amikor megalapították a karácsonyt, egy rivális ünnepet, amely a Szaturnália helyébe lépne, de egy keresztény alkalomra, Jézus születésére emlékeznek. Az ajándékozás is valószínűleg egyike volt a régiből az újba átvitt hagyományoknak.

Az ajándékozás régi pogány szokását a kereszténységbe tudták racionalizálni azzal, hogy a karácsonyi történet bölcsei is ajándékokat vittek Jézusnak, és valószínűleg ezt csak tovább erősítette Myrai Nikolaos, a 4. századi szent, aki híres volt az ajándékozásról. Amikor felszentelték, szélesebb körben Szent Miklós néven vált ismertté, amelyre sokan a “Mikulás” név eredeteként is tekintenek.

Az idő múlásával a kereszténység terjedése tovább folytatódott, ahogy kereskedelmi útvonalak jöttek létre, és új területeket térítettek át a vallásra. Ez azt is jelentette, hogy egyre többen ismerkedhettek meg az év végét jelző ajándékozás csodáival és mindennel, ami a karácsony ünnepéhez tartozott.

Azonban sokan, főképp a puritánabb életre esküdő keresztények nem értettek egyet a karácsonnyal. Úgy látták, hogy a katolicizmus szertartásos nagyszerűsége ellentmond annak, amit a vallás képvisel, és az egyszerűbb, fegyelmezettebb életmódot részesítették előnyben. Úgy látták, hogy az olyan fesztiválok, mint a karácsony, ennek a túlzásnak a része, és ezt egyenesen betiltották.

1776-ban Új-Angliában (Észak Amerikában) az emberek 75%-a puritán vallású volt, és ez azt jelentette, hogy a karácsony sokáig törvényen kívül maradt. Valójában csak 1870-ben, amikor a karácsony szövetségi ünneppé vált, enyhült az ünnepi időszakhoz való értelmetlenül kemény tiltó hozzáállás. És így jutunk el a mai modern karácsonyi ajándékozáshoz.

Az USA-ban a 20. századra a karácsony már szociális jelenséggé vált. Az “amerikai álom” és a gazdasági fellendülés időszaka a második világháború után egy egész iparágat épített az ünnep körül. A Függetlenségi Nyilatkozat szétválasztotta az egyházat és az államot, ennek szellemében az ország lakossága dönthetett arról, hogy az ünnepet a karácsonyhoz történelmileg kapcsolódó vallási vonásokkal vagy anélkül ünnepeljék. Bár az ünnepi időszak mögött meghúzódó keresztény alapelvekről nem feledkeztek meg, lassan az anyagi szempontok, mint a lakásfeldíszítés, az ajándékok vásárlása vagy az ételek elkészítése került előtérbe.

A 20. század végi globalizációval az Egyesült Államok karácsonya és ajándékozás sok olyan társadalomban elterjedtek, amelyek korábban nem tekintették kereskedelmi eseménynek a december 25-ét. Sok esetben megjelenik az ajándékozás azokban az országokban is, ahol a kereszténység kisebbségi vagy egyáltalán nem is létező vallás. Például Japánban, egy olyan országban, ahol a lakosság kevesebb mint 1%-a vallja magát kereszténynek, az emberek a karácsonyt tisztán kereskedelmi ünnepként tartják számon, ahol az egymás ajándékozását a vallásra való utalás nélkül ünneplik.

Így jutottunk el oda, hogy ma már a legtöbb ember számára egy teljesen megszokott hagyomány, hogy a karácsonyt megelőző időszak az ajándékok beszerzéséről, előkészítéséről szól. Sőt kutatások szerint az átlagember nem csupán két-három ajándékot vesz meg legközelebbi barátainak és rokonainak, hanem átlagosan 14,8 ajándékot vesz 8,3 embernek.

Annak ellenére, hogy a karácsony az ünneplés évezredek alatt rengetegszer átalakult, az ajándékozás az egyik állandó hagyománya maradt. Az ünnepi időszak kommercializálását sok kritika éri, sokan úgy gondolják, hogy ez általában elhomályosítja a karácsony valódi jelentését.

Fontos azonban figyelembe venni, hogy az ajándékozást elsősorban azért alakult ki , hogy az emberek kifejezzék szeretetüket és megbecsülésüket mások iránt. A szaturnáliák idejétől egészen napjainkig az ajándékozás mások iránti kedvesség és szeretet jele, amire jó emlékezni, amikor azon idegeskedünk, hogy kinek mit vegyünk majd karácsonyra…