Ha az ember sétál a városban, akkor vannak annyira természetes dolgok, amik már fel sem tűnnek. Ilyen lehet a rengeteg taxi, az eldobott cigicsikk vagy éppen a járda szélén sétáló galambok. De várjunk csak… hogyan is kerültek ezek a galambok ide? Egyáltalán, honnan jöttek?

A modern, főleg európai városok látképhez ma már teljesen hozzátartozik a tereken utcákon csipegető galambok. Egyesek ezt ki nem állhatják, és a tömeges irtásukat követelik az ürülékre, allergiára és egyéb dolgokra hivatkozva, míg mások kedvük lelik az etetésükben, vagy épp a kergetésükben. Nehéz megmondani kinek van igaza, de felmerülhet a kérdés, hogy egyáltalán hogyan kerülnek ezek a madarak ide?

A galamb, mint a legtöbb madárfaj eleinte csak az őshonos lakóhelyén volt megtalálható, őse még ma is megtalálható a Földközi-tenger partvidékein, Észak-Afrikában, valamint Ázsia egyes hegyvidéki részein. Ami azonban a galambot megkülönbözteti a legtöbb madárfajtól, az az emberekkel való kapcsolata. A galamb, egész pontosan a legelterjedtebb fajtája, a szirti galamb ugyanis az emberiség történelmének részévé vált, háziasítása az ókori Egyiptomig nyúlik vissza. 

A galambnak rengeteg kiváló tulajdonsága volt, ami miatt ideális volt a háziasításra, alacsony igényű, szapora állat, kiválóan tájékozódik, az ürülékéből pedig termékeny trágya és robbanószer készíthető, amit bőrcserzésre és puskapor készítésére is használták.

Egyes kultúrákban, különösen a középkori Európában, a galambdúc birtoklása a státusz és a hatalom jelképe volt, és ennek megfelelően törvényileg szabályozták. Csak a nemesek rendelkezhettek ezzel a különleges kiváltsággal, amelyet droit de colombier néven ismertek.

Azonban szaporasága, és a postában egyre növekvő népszerűsége miatt később egyre jobban elterjedt, olyannyira, hogy külön fajként tekintünk rájuk, ez a házigalamb. Azonban a mai városokban elterjedt galamb nem a házi galamb, hanem a parlagi galamb.

A galambtartás csökkenő népszerűsége, valamint a faj szaporasága miatt egyre több házigalamb került ki a tartásokból vissza a “természetbe”, amely sok esetben városokat, kerteket, parkokat jelentett. Így jelent meg a parlagi galamb, amely a házi galamb kivadult formája, (hasonló utat járt be, mint az Ausztráliában általánosan elterjedt dingó, a házi kutya visszavadulásából keletkezett fajta). A parlagi galamb ma már az egész Földön elterjedt, és különösen az emberek lakta településeken gyakori madár.

Szóval ha legközelebb azon gondolkodsz, hogy miért vannak itt ezek a galambok, akkor tud, hogy miattunk. Miattunk vannak itt.

Forrás:

MME, AgroForum